A kukorica termesztéstechnológiája: az agrotechnika fontossága

A cikk témáját adó termesztéstechnológiai tényezők alatt a növénytermesztésben alkalmazott beavatkozások összességét értjük, ám azt, hogy ezek milyen intenzitással valósíthatók meg, nemcsak környezeti, műszaki és agronómiai feltételek, hanem pénzügyi szempontok is meghatározzák. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a technológia megválasztása során mindenképp figyelemmel kell lennünk a választott hibrid igényeire is (hibridspecifikus technológia), valamint, hogy mind a hibridválasztás, mind pedig az alkalmazott agrotechnika az adott területre jellemző éghajlati-időjárási-talajtani ismereteinkre épül. Az effajta „tervezés” nem igényel külön pénzbefektetést, mégis érdemes rá nagy hangsúlyt helyezni.

Az amerikai kukoricatermési rekordokhoz alkalmazott termesztéstechnológia eltér a hazai termesztéstechnológiai rendszertől több ponton is, azaz nemcsak a biológiai alapokban (alkalmazott hibridekben) van különbség, hanem az egész termesztéstechnológiában. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk azon agrotechnikai elemeket, amelyek hozzájárulhatnak a termések növeléséhez és a termésbiztonság fokozásához. Nem kívánunk műtrágyázási vagy növényvédelmi „szabványokat” ismertetni, inkább a termesztéstechnológiai összefüggésekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

A talajművelés előkészíti a talajt a vetésre, irtja a gyomokat, bedolgozza a talaj felszínére kiszórt trágyát vagy műtrágyát, bekeveri a növényi maradványokat a talajba, és elősegíti a talaj felmelegedését a korai vetéshez. Az elmúlt évtizedekben azonban az amerikai gazdálkodók folyamatosan csökkentették a talajművelést, a műveletek számának vagy intenzitásának korlátozásával vagy a talajművelés teljes megszüntetésével (no till). A csökkentett talajművelésnek számos előnye van, többek között a növényi maradványok talajfelszínen tartása csökkentheti az eróziót és megőrzi a talaj nedvességét, ezáltal mérsékelheti az aszály hatását a terméshozamra. A kukorica esetében pedig a víznek óriási szerepe van a terméseredmények maximalizálásakor. A talajfelszínen hagyott növényi maradványok ugyanakkor kiváló életfeltételeket biztosítanak a kártevőknek. Ez az amerikai kukoricatermesztőknek nem okoz problémát, hiszen elérhetőek olyan genetikailag módosított kukoricahibridek, amelyek rezisztensek mind a kukoricamollyal, mind a kukoricabogárral szemben, de hazánkban a génmódosított (GM) növények termesztése tilos. A GM növények kereskedelmi célú termesztése az EU-ban is csak az EU teljes kukoricaterületének közel 1%-ára korlátozódik (101 ezer hektár GM kukorica Spanyolországban és Portugáliában 2021-ben).

Hazánkban a kártevőkkel szembeni lehetséges védekezés egyik módja az okszerű vetésváltás alkalmazása. A kukorica alapvetően nem igényes az előveteményre, a növényi sorrendbe jól beilleszthető. A kukorica a részleges monokultúrát is jól viseli, mégis hátrányok érik a termelőt, mert egyrészt elszaporodhatnak a nehezen irtható herbicidrezisztens gyomok, másrészt a kórokozók és kártevők fokozott megjelenése és kártétele is problémát okozhat, harmadrészt csökkenhet a termés mennyisége, főleg aszályos évjárat esetén. Az ésszerű vetésváltás alkalmazása nem jár többletköltséggel, ugyanakkor másodlagosan költségmegtakarítást eredményezhet (pl.: kevesebb herbicid- és inszekticid használat). Ezentúl a vetésváltás gyakran kulcsfontosságú elem a fenntartható mezőgazdasági termelési rendszerhez is, hiszen a növényvédőszerek mellett csökkentheti a műtrágya iránti igényt is (a műtrágya kijuttatását gyakran a korábbi nitrogénmegkötő növényekhez igazítják).

Ha már a műtrágyánál járunk, akkor kétség nem fér ahhoz, hogy a kukorica nagy tápanyagigényű növény. Termésmennyiségét a nitrogénellátás kiemelten befolyásolja, azonban nem érdemes az optimálisnál több nitrogént kijuttatni, mert azontúl, hogy termésdepressziót okoz, még környezetvédelmi problémákat is előidézhet. Ezen túl pedig a kukoricatermesztés jövedelmezőségét is csökkenti, pláne a mostani műtrágya árak mellett. Sok tényező befolyásolja az optimális műtrágya adagok nagyságát, egyebek mellett például az elővetemény, az évjárat, a hibrid tulajdonságai, és az alkalmazott tőszám. Megjegyzendő az is, hogy egyre korszerűbb kukoricahibridek kerültek és kerülnek a termesztésbe, amelyeknek a műtrágyahasznosító képességük egyre jobb. Míg az 1970-80-as években 180 kg/ha nitrogén hatóanyag jelentette az agroökológiai optimumot, addig napjainkban ez 120 kg/ha nitrogén hatóanyag. Nemcsak a nitrogén fontos a makroelemek közül, a foszforra és káliumra is kiterjedő komplex tápanyagutánpótlás a célravezető a terméseredmények maximalizálásakor. A világ a fenntartható növénytermesztés felé robog, így a kíméletes tápanyaggazdálkodás az igazi kihívás, azaz a termelőknek a növénytáplálási döntéseiket a talajtulajdonságok pontos ismeretére és a talajvizsgálati eredményeikre kell alapozni a jövőben.

Klorofill mérőműszer alkalmazása kukoricában¹

A következő lényeges tényező, amely hatással van a termés nagyságára az az alkalmazott tőszám. A kutatók már az 1900-as évek elején tisztában voltak azzal, hogy a termékenyebb területeken nagyobb tőszámmal is vethető a kukorica a hozam optimalizálása érdekében. A század közepére pedig megállapították, hogy nitrogén műtrágyázás még inkább támogatja a tőszámsűríthetőséget. Azt, hogy milyen sűrűre vethetjük a kukoricát, a talaj víz- és tápanyag-ellátottsága, illetve a hibridnek a tőszámsűríthetősége egyaránt meghatározza. Ha a területünkön gyakrabban fordul elő aszály, nem érdemes megnövelt növényszámmal dolgozni, mert a végén többet visz, mint amit hoz.

Ha a fenti agrotechnikai paraméterekben döntésre jutottunk, egy újabb kérdés vetődik fel. Mikor vessük el a kukoricát? Van -e jelentősége? A vetés idejére azt mondhatjuk, hogy „amilyen hamar csak lehet, de ne túl korán”. A kukorica származásából adódóan érzékenyebb a hidegre, így, ha egyöntetű, gyorsan kelő állományt szeretnénk, meg kell várni, amíg a talaj kellően felmelegedett (8-10 0C-os talajhőmérséklet). A kukorica fejlődésének korai szakaszában (6 leveles állapotig) tapasztalhatunk lilás elszíneződést a leveleken, ami később megszűnik. Az esetek legnagyobb részében ez is a hideghatással magyarázható, ugyanis a pár leveles kukorica „fázik”, ha nem ideális számára a hőmérséklet. Szerencsére ez nincs hatással a terméseredményekre. Ugyanakkor előfordulhat olyan eset is, amikor az antociános színeződés hátterében foszfor hiány áll. A vetésidő megválasztásában nemcsak az éghajlati-talajtani ismereteinkre célszerű hagyatkozni, de érdemes figyelembe venni a hibrid adottságait is.

A kukorica nemcsak tápanyag- és melegigényes növény, a víz megléte is nagyon fontos. A csapadékhiányt öntözéssel tudjuk pótolni. Különösen fontos virágzáskor-termékenyüléskor a víz mennyisége, valamint a július-augusztusi csapadék mennyisége, mivel a kukorica vízigénye a címerhányás és a csőképzés idején a legnagyobb. Az öntözés egy olyan agrotechnikai elem, amely elengedhetetlen, ha kukorica rekordterméseket szeretnénk elérni. Persze itt jön a kérdés, hogy az öntözés költségét hány tonna terméstöbblet árbevétele képes kompenzálni, mert az öntözés akkor gazdaságos, ha többet hoz, mint amennyibe került. És itt visszatérünk a vetésváltás fontosságához, hiszen az öntözési beruházások megtérülését nagyban befolyásolja a termelő által választott vetésszerkezet is. Sajnos a jövőre nézve elmondhatjuk, hogy a kukorica vízigénye szempontjából kritikus fenofázisokra prognosztizálnak jelentősen kevesebb csapadékmennyiséget a különböző klímamodellek, így a klímaváltozással összefüggésben a jövőben elképzelhető, hogy a kukoricatermesztés egyik alapvető agrotechnikai elemévé lép elő az öntözés.

A kukoricatermesztés sikerességét alapvetően meghatározza a kórokozók, kártevők és gyomok elleni védekezés is. A gyomok, a betegségek és a kártevők sajnos mindenütt jelen vannak, és versenyeznek növényeinkkel, vagy károsítják azokat. Minden olyan kártétel, élettani elváltozás, amely a zöld, fotoszintetizáló vegetatív felületet csökkenti, potenciális terméscsökkentő tényező. Mind az anyagi szempontokat, mind az eredményességet szem előtt tartva, az integrált növényvédelemmel jár jól a termelő, azaz, ha a direkt és az indirekt növényvédelmi módszereket együttesen alkalmazza. A direkt módszerek mindig költségnövekedést eredményeznek (pl.: peszticidek). Az indirekt eszköztár pedig azt jelenti, hogy a teljes termesztéstechnológiát úgy választja meg a termelő, hogy az egyben a tervezett növény védelmét is szolgálja (pl.: rezisztens fajta/hibrid, vetésváltás stb.).

A kukorica betakarításánál elsődleges cél a veszteségek minimalizálása, és pénzügyi oldalról kedvező, ha ezt a munkaműveletet minél alacsonyabb szemnedvességtartalomnál tudjuk elvégezni. A kukoricahibridek betakarításkori szemnedvességtartalmát egyrészt a hibrid tulajdonságai (tenyészideje, vízleadó képessége stb.), másrészt az évjárat, harmadrészt pedig a víz- és a tápanyagellátás mértéke határozza meg. A végtelennek tűnő döntések sorában, amelyeket minden évben újra és újra meg kell hoznia a gazdáknak egy fontos szempontot kell szem előtt tartaniuk: minden összefügg mindennel, és ezért kell komplex rendszerben kezelni a hibridválasztást, a terület ökológiai adottságait és a termesztési színvonalt.

A cikksorozat utolsó részében a kukorica élettani igényeit fogjuk bemutatni. A termesztési rendszerünkben a kiindulópontot a termőhely alapos ismerete jelenti, így hasznos, ha tisztában vagyunk a kukorica talaj-, fény-, hőmérséklet-és vízigényével. Ideális esetben, ha „szerencsénk” van, a kukorica igényei egybeesnek a termőterület adottságaival.

Felhasznált források:

https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2007/04/szantofold/a-kukoricatermesztes-feltetelei-termesztesi-technologiak-es-a-fajtak-kolcsonhatasa

Sárvári M.-Boros B. (2010): A vetésváltás és az NPK tápanyagellátás hatása a kukorica termésére. Növénytermelés szakfolyóirat, 59.3., 37-52 oldal

¹ A klorofill egyik fő szerkezeti eleme a nitrogén. Széles körben használnak klorofill mérőműszert, hogy megbecsüljék a növények nitrogéntartalmát. Teszik ezt azért, mert a levelek nitrogéntartalmának növekedésével összefüggésben több szemtermés képződik.